Van, amikor a hallgatás is felháborító, de most az a baj, hogy nem hallgatnak, hanem beszélnek – és amit mondanak, az még súlyosabb.
Amikor egy közéleti szereplő azt mondja, hogy a prostitúcióra kényszerített kiskorúak „pénzt kerestek, mindenki jól járt”, az nem vélemény: az erkölcsi csőd.
Ezek a lányok nem döntöttek. Ők áldozatok. Gyerekek, akiket felnőttek kihasználtak, megaláztak, kizsákmányoltak. Aki ezt elvicceli, relativizálja vagy mentegeti, az nem a szabadságról, hanem a szabadosságról beszél. És az veszélyesebb minden politikai oldalon, mint hinnénk.
Tegyük fel, ha valakit akarata ellenére megaláznak, de utólag pénzt kap, az attól rendben van? Ha így nézzük, bármilyen erőszak „üzlet” lehet. Ez a logika nemcsak téves – embertelen is.
És ami különösen felháborító: ez az ember 2021-ben Kossuth-díjat kapott a Fidesz-kormánytól, 16 millió forinttal együtt. A legnagyobb állami művészeti elismerést, aminek erkölcsi súlya van – vagy legalábbis kellene, hogy legyen. Aki képes így beszélni gyerekek megalázásáról, az nem méltó sem a díjra, sem arra, hogy „nemzeti ikonként” mutogassák.
Nem, Feró, ez nem „üzlet”. Ez nem „mindenki jól járt”.
Ez bűn, emberi méltóság elleni erőszak, és az, aki ezt nem érti, nem érdemli meg, hogy közéleti példaként tartsák számon.
Az igazi kérdés nem az, hogy miért mond ilyet valaki, hanem hogy miért nem határolódik el tőle senki azok közül, akik évek óta politikai díszemberként futtatják.
Mert aki gyerekkorú áldozatok szenvedését relativizálja, az nem a „nemzet hangja” – legfeljebb az erkölcsi süketségé.
Ha Magyarország tényleg komolyan veszi a gyerekek védelmét, akkor a szavaknak is legyen súlya. Aki ilyen kijelentéseket tesz, az nem díszpolgár, hanem szégyenfolt.
És amíg nem kér bocsánatot, addig sem díj, sem cím nem takarja el azt, amit kimondott.
A „vélemény” rovat cikkei nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.Borítókép: Soós Lajos / MTI |
