A valóságot eltakarni mítoszokkal lehet
Az orbáni politikai-kommunikáció egyik alappillére, hogy a kormányt/a pártot egy elnyomott, ellenség által folyamatosan támadott, de hősiesen harcoló kisebbségnek mutassa. Ez része a Fidesz-mítosz építésnek, melyben sokezer ember hisz és amelynek fenntartásához szükséges a mindent letaroló kormánypárti médiagépezet.
A médiagépezet eredményességének növeléséhez pedig hozzátartozik, hogy a befolyásolandó embereket minél jobban eltávolítsák (egy újabb mítosszal) a kritikus médiafelületektől.
Kapcsolódó:
Ragaszkodás a valótlan mítoszhoz →
Hatalmas médiabirodalom áll a Fidesz szolgálatában
Már önmagában az az alapállás is fura, hogy van „baloldali-liberális” (tehát ellenzéki) média és kormánypárti média. Egy valódi, jól működő demokráciában minden médium kritikus és így kormánykritikus. Hiszen az újságoknak, a televízióknak, az internetes hír portáloknak és minden más felületnek az a dolguk, hogy folyamatosan az emberek elé vigyék a valódi híreket, a valódi problémákat és minden olyan információt, mely másképp nem jutna el hozzájuk.
Egy valódi demokráciában. A teljes média leigázása és propaganda szócsővé silányítása pedig a diktatúrák eszköze. Ez van most Magyarországon.
A Fideszes Médiaworks mogul maga alá vonta és központi irányításúvá tette az országos médiumokat (mint például a Magyar Nemzet, a Világgazdaság, a 888.hu, a Bors, a HírTV, az Origo, a Metropol, a Mandiner, a Nemzeti Sport, a Karc FM, a Figyelő, a Lakáskultúra) és megszerezte az összes (!) megyei napilapot is.
De a Fideszhez kötődik számos látszatra független online portál (Index, Pesti Srácok stb.), az egyik legnézettebb kereskedelmi csatorna (TV2) és látható a közösségi térben való terjedés is, milliárdokkal hirdető szereplőkkel (pl.: Megafon).
És ha mindez nem lenne elég, a kormány (így a Fidesz) szolgálatában van a teljes MTVA a maga 8 országosan fogható televízió csatornával és számos rádióadóval (no meg olyan vezetőkkel, akikről bíróság mondta ki, hogy hírmamisító).
Hiába állítják, nem valós a „baloldali-liberális médiatúlsúly”
Van bárki, aki a fentiek ellenében fel tud sorolni ugyanennyi valóban független médiumot? Persze, hogy nem. Mégis újra és újra szembejön az a kijelentés, hogy „itt a kormánypárti kommunikáció milyen nehéz körülmények között és milyen elnyomásban kell teljesítse hősies munkáját”.
És mindezt alátámasztanó, rendszeresen a (szintén kormányhoz köthető) Nézőpont Intézet elemzésére támaszkodnak, amely megrendelésre olyan számokat szállít, amire épp szükség van:
A hírműsorok esetében véletlenül kimaradtak a kormánypárti oldalról a M1, M2 és a Duna hírműsorai. A rádiók esetében pedig nem sorolják kormánypártinak a Kossuth rádiót és Petőfi Rádiót.
Reális így?
Forrás: 444, Átlátszó, GettyImages
